Példákat kapunk egyes tantárgyak adatbázisaira, és arra, mit és hogyan lehet használni az oktatásban. Láthatjuk, hogy az eféle tanulás nem korlátoz semmit, hiszen gyakorlatilag bármilyen munkaforma megvalósítható keretein belül.
Megismerhetjük az anyanyelv-didaktikai órákról már jól ismert vitamódszert és ennek egy kicsit modernebb változatát.
Az online kommunikációról is olvashatunk.
Windows Live Messenger. Régebben nagyon szerettem, de az új gépemre már nem raktam fel. Sajnos sok vírust áthoz. :-/ Viszont még mielőtt drasztikus lépésként megszabadultam volna az msnemtől, azelőtt mindenkinek elkértem a szkálypcímét, vagy rábeszéltem, használja a googla chatet. Vitathatatlan, hogy sok mindentől elesik az ember, ha csak szkálypot vagy gtalkot használ. Az msnben az a nagyon jó, hogy nagyon sok emotikon van benne. Nagyon kifejező és kreatív. Ez a másik kettőből hiányzik, no de annyi baj legyen. Most az a fontos, hogy Wolfgang, der Kleine egészséges legyen. :-)
SkyDrive. Éljen, az online tárhely. Nem fordulhat elő, hogy otthon hagyom a pendrájvom. Nem is tudom, mikor használtam utoljára a pendrájvot. :-)
Rendkívül hasznos ebben a fejezetben az előadói technikákról szóló rész. Azt hiszem, az ilyen cikkeket több helyütt publikálni kellene, mert elég sok konferenciaelőadáson voltam (vagy pptvel tartott előadáson), de sokszor egyenesen tragikus. Nyilván teljesen más, ha az előadónak távirányító van a kezében, és nem kell a billentyűzethez szaladgálni, vagy csak rákoppant a táblára, és továbbmegy, de ez sok esetben még nem valósul meg. A pptszerkesztés is sokszor tragikus. Én például híve vagyok az egyszerűségnek. Nem azt mondom, hogy falfehér legyen a háttér, de legyen szolíd. Csak azért, hogy megmutassam, tudom használni az office2007-et (lassan 10et, de jó! :-) ), csak azért nem fogok villódzó háttereket, nem jó színeket alkalmazni... Csak szépen, egyszerűen. És ez a tanulsága a könyvi fejezetnek is.
Ezután a hálózatban való tanulásról ír a könyv. Nos, ez a rész sok újat nem adott, hiszen azért amíg ott voltam, meg amit mások blogjából tudok, nagyjából ilyenkről volt szó egész félévben. Na, nem mindig explicite, de a hangulat ott lappangott. :-)
Kicsit elszakadunk a modern szótól, vagy legalábbis most másik megközelítésből nézzük. A XXI. század iskolája egyénre szabott, és mindenre figyel. Többek között az iskola pszichés kontrollját is fenntartja. Egy Carl Rogerstől származó idézettel kezdik e fejezetet: „Az empátia, a bizalom, a kongruencia és az elfogadás légkörében minden személyiség alkalmassá válik a tanulásra.”
Ez vitathatatlan megállapítás. Fontos, hogy az iskolai légkör jó legyen. Ehhez harmonikus légkör kell az iskolába. Ebben nélkülezhetetlen szerepe van az iskolapszichológusnak. Manapság egyre inkább azt látom, hogy az iskolapszichológusoknak egyre nagyobb szerepe lesz. Ilyenkor kicsit bánom, hogy nem vettem komolyabban a bioszfaktot...
A könyv bemutat konfliktuskezelési formákat, folyamatábrák, stb. segítségével. Persze, könnyű azt mondani. Ha az ember vitahelyzetbe keveredik, akkor valószínűleg nem ez az ábra lesz az első, ami eszébe jut... Viszont a T.E.T. jó dolog. :-) Ha az ember sokszor elolvassa, egy idő után részévé válik, és akkor nem egy folyamatábráról lesz szó, hanem egy belénk rögződött magatartásról. :-)
Végül, de nem utolsó sorban az IKT-ról olvashatunk. A tudásszerzés konfortja, stb. Ha az embernek nem lettek volna elegek a Vályi-konferencián az IKT-szekció előadásai...
Azt kell mondjam, jó könyv. :-) Rosszabbra számítottam, mert kötelező, de határozottan jó, gyakorlatias, hasznos. Miért nem írnak több ilyet? És vajon mikor lehet ezt majd nálunk mind bevezetni? Már nyugdíjas leszek?
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen